Bevezetés

A divat szónak rossz csengése van. A divat szeszélyes, kiszámíthatatlan, felületes és léha. A divattal üresfejű, buta emberek foglalkoznak. Különösen a férfiak számára dehonesztáló a divatos melléknév – közel jár a selyemfiú jelentéshez. S ha egy vers vagy stílusirányzat „divatos”, régen rossz neki – a meghatározásban már benne van, hogy csupán múló szeszély, gyorsan idejétmúlttá válik, s nem igazi irodalom, művészet.

Ha azonban a kissé régies hangzású módi szó eredetét vizsgáljuk meg, amely azonos a különböző indogermán nyelvek Mode, mode szavával, akkor azt találjuk, hogy a latin modus sőt mai magyar megfelelője, a mód is, a külső és belső tulajdonságok összességét jelenti, amelyben nem csupán a látványos külsőségek, de szokások, íratlan szabályok, elvárások is benne vannak, egyszóval egy nép életformáját. Ebből a jelentésből került át a mai értelemben vett divat területére is, amikor 1600-ban Medici Mária IV. Henrik francia király feleségeként Franciaországba érkezett, öltözködésmódját „al modo italiano”, azaz olasz módi-ként nevezték. Hasonló értelme volt a XVIII. században Németországban az „á la mode française” (francia módon) kifejezésnek is.

És mégis, bármilyen rossz hangzása is van a divat szónak, sokan foglalkoznak vele, nem csupán azok, (divatárusok, kereskedők, gyárosok, stb.) akik ebből élnek, de komoly tudósok, szociológusok, filozófusok, újabban ethológusok. Izgatják őket ennek a furcsa folyamatnak, a divat megjelenésének, terjedésének, sikerének és bukásának a törvényszerűségei. S ilyenkor mindig előkerül a divat, azaz a módi régebbi, mélyebb és átfogóbb jelentése. Kiderül, hogy egyáltalán nem korlátozható csupán a fodrok és masnik értelmetlen váltakozására, a díszítések és formák csupán a jéghegy csúcsai, s a felületesnek, szeszélyesnek tartott folyamatok mögött nyomon követhető, megfogható törvényszerűségek lapulnak. Kiderül, hogy a divat komoly dolog, feltéve, ha divatnak nevezzük azt a keretet, amely akarva-akaratlanul egész életünket meghatározza. A divat ugyanis egy minta, ami életmódunkat befolyásolja, s ha úgy hisszük, divatellenesek vagyunk, legfeljebb egy régebbi mintához ragaszkodunk. Divatos lehet ugyanis egy dal, a beszéd, az udvarlás módja, a lakás és a kert elrendezése, a szappan, az illatszer, s természetesen a megjelenés az alkattól a ruháig.

Az itt következő tanulmány a divatnak ebből a szélesebb, átfogóbb jelentéséből indul el, annak ellenére, hogy végül is a szorosabban vett területeket – a ruhát, alakot, szépségideált, stb. teszi elsősorban nagyító alá. A szerző célja, egy meghatározott időszakban körüljárni ezt a kérdést, megkeresni a divatot befolyásoló tényezőket, központjait, hatásait, egyszóval a tények és adatok alapján általánosítható törvényszerűségeket. Persze, csak kereteket. Minden általában összefoglalható és összegezhető általánosítás mögött található kivétel, s mivé is lenne világunk kivételek nélkül?

Az időhatárok szinte kínálják magukat – 1867 a magyar történelem látványos korszakhatára, bár gazdasági, társadalmi fejlődésének gyökerei a reformkorba nyúlnak vissza. De korszakhatár az európai történelemben is, ha nem is 1867, de 1870, a porosz-francia háború után meginduló ipari, gazdasági fejlődés korszaka, amit a németek alapítóéveknek, Gründerjahre-nak neveznek. Ebben az időszakban indul meg a nagyarányú technikai fejlődés is, a villanyvilágítástól a repülőgépig. Korszakhatár a művészet területén is – hiszen a modern művészetet elindító impresszionisták is az 1870-es évek elején jelentkeztek. Végül, de nem utolsósorban furcsamód a divat területén is befejőzik valami és elkezdődik valami új – a krinolin, a bő szoknya elkezd szűkülni, s ha nem is adja meg könnyen magát, s mindenféle furcsa és tulajdonképpen zavaros puffadékok követik, mégis, egy korszak kezdődik ezen a területen is.

A kutatáshoz nem elsősorban a szokásos források lettek felhasználva. Levéltári adat kevés van, helyette az újabb típusú forrásokból – az újságok híreiből, metszeteiből, tanácsaiból a képeslapok képes tudósításaiból, a regények leírásaiból, a fényképek, sőt filmek tanúságaiból, s nem utolsósorban az idősek visszaemlékezéseiből állt össze ez a tanulmány.